Átmeneti formák az élővilágban - Az evolúció bizonyítékai

A darwinizmus ellentmond-e az istenhitnek?
Ha valaki figyelmesen szemléli a természetet, rájön, hogy a jelenségek, folyamatok néhány alapelv köré szerveződnek. Ezek:
1. A mozgás, az örök változás elve. Minden változik; a nyugalom relatív, a mozgás abszolút.
2. Ezzel összefüggésben az ok-okozati meghatározottság elve: minden tárgynak, objektumnak története van, az kialakult valahogy, mint ahogy minden jelenségnek, folyamatnak, állapotnak is előzményei, előidéző okai vannak.
3. Az egyetemes összefüggés elve: valamilyen módon minden összefügg mindennel
4. Az egységelv: a minden–egy elve, ami az egyetemes összefüggés elve mögött megbúvó háttér-ok és legmélyebb tartalom. A világ egy egységes egész, egy élő rendszer, amely – az előző elvek mentén – folyamatosan újrateremti önmagát. A vitathatatlanul létező teremtő energia a nagy mindenség része kell hogy legyen.
A valóságot a dinamikus világszemlélet írja le megfelelően, nem a statikus. A lustaságnak, szellemi renyheségnek a gőggel és hamis felsőbbrendűség-tudattal való házasságából születik a természet-lenéző hamis kreacionista ideológia, amely ellenáll nem ezer, de millió érvnek is. Pedig az evolúció nem összeegyeztethetetlen Istennel. Lehet például úgy gondolkodni, hogy Isten megteremtette az anyagot, ami azután már a saját belső törvényszerűségei által meghatározott módon fejlődött tovább.
Mi is csak olyan mélységben értjük az evolúció működését, amilyen mélységben a sejtműködést vagy az embrionális fejlődés folyamatait értjük. De szerényen és tiszta fejjel a tényeket, mindig csak a konkrétumokat nézzük. A tudományban nincs helyük érzelmeknek. Az érzelmeket vigyük inkább oda, ahol mostanában egyre kevesebb van belőlük: ki a társadalmi életbe, és haza!