Emberek vagyunk

Az Utolsó Karácsony és más elbeszélések

Ifj. Fekete István 1956 novemberéig a budapesti Új Ember című katolikus hetilap szerkesztőségében dolgozott. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt azonban jobbnak látta, ha elhagyja Magyarországot. Így vall saját magáról:
"A nyugati határt 1956. december 4-én léptem át. Néhány hétig Bécsben, majd Münchenben éltem és 1957. február 4-én a kanadai Montrealba emigráltam. Kanadában dolgoztam, mint pincér, a magyar favágók francia tolmácsa, gyári munkás, majd a diplomám megszerzése után sport- és gyógymasszőr lettem. 1963 nyarán, mint kanadai állampolgár, gyermekkori barátom, Harmath István csábítására áttelepültem Chicagóba, ahol: masszőr, sportklub-menedzser, majd igazgató, ezután üzletvezetési előadó és riporter voltam a milliós példányszámú Chicago Tribune című napilapnál, amelynek máig is munkatársa vagyok.
Magyarországon eddig 16 könyvem jelent meg, remélem nem ez a kötet lesz az utolsó."
A kiadványban megjelent írások:
Utolsó Karácsony; Igazgató úr; A bosszú; Megkésett ajándék; Boldogság; Pandora; Csónak a vízen; Árvák lettünk kisfiam; Őrmester úr; Az Úristen szolgája; Újságíró óriás...; Katonák; Hosszú éjszaka; Egyszerű csoda; Barátok; Ez a háború; Ajándék; John O'Bryan; Szomorú szilvesztereste.