FÓKUSZ gyermekszínpad - Kisködmön

A svájci Omega - óramárka Fókusz névre kereszteli új óráját a dunaszerdahelyi Fókusz gyermekszínpad tiszteletére?

Naaaaa....

Nem nevezett el semmit a világhírű svájci óragyár, jobb ezt rögtön leszögezni  – de ismerd el, kedves Olvasóm – erre a sutyi bulvár álhírre Te is rögtön rákattantál...

Nos -  maradjunk akkor ennyiben, s ha már eddig olvastált, javaslom -  olvass akkor tovább...

Akkor, mi is van? Hogy kerül a csizma az asztalra? A svájci óragyárnak csupán annyi köze van a dunaszerdahelyi Fókusz gyermekszínpadhoz, hogy a napokban zajló Dunamenti Tavasz egyik versenynapján a Fókusz gyermekszínpad által  bemutatott nagysikerű gyermekelőadást – KISKÖDMÖN – címmel az egyik zsűritag úgy találta elragadtatásában jellemezni, hogy olyan pontosan mozognak a gyerekek a színpadon, mintha svájci órára kettyegnének.
Ennyit a bulvárról...

Mellékszál.

Ezt a sort csak utólagosan passzintom be – most már tudom, hogy nemcsak megdicsérték a gyerekeket, hanem ARANYSÁVOS besorlást adtak neki....
Ez barátaim a full extra minősítés. Azt jelenti, hogy a duunaszerdahelyi Fókusz gyermekszínpad országos szinten a gyermekszínjátszók Bayern Münchenje...

És most itt álljunk csak meg szépen. Minden történetnek van eleje – mert úgy kezdtem, mint Lucas mester a Csillagok háborúját. Majdnem befejeztem rögtön a történetet.

A történet legelején – adva van egy több évtizedes múltra tekintő, sikert sikerre halmozó dunaszerdahelyi gyermekszínpad, a Fókusz – és persze ne felejtsük ki a gyermekszínpad  mozgatórugóját, a tótumfaktumot, a megszállottság  szent őrültjét – Jarábik Gabriellát. Csak a miheztartás végett...Mikor megismertem – még nekem is Gabi néni volt. ( És a szívemben úgy helyes, ha marad is  - és igen, ki kell jelentenem, nem vagyok, se nem voltam Fókusz tag, de úgy tűnik, aki él és mozog, s valamit is jelent  mostanában Dunaszerdahelyen – annak valamilyen köze volt vagy van a Fókuszhoz...) 

A Fókusz – jelenség. Nem feladatom most, hogy a Fókuszt bemutassam, ismertessem – mert a Fókusz....az blablabla...

Ez a blablabla – tulajdonképpen egy „zip“ állomány, NAAAAAGYON NAGY, ki se lehet nyitni, akkora –  végtelen a variációk száma, hogyan kellene ezt a létező legendát bemutatni....

Ezért aztán - blablabla. Na, ez a Fókusz...

A lányom, Imola – akit valamiért megfertőzött az a sok „csepűrágó“ barátom,  azt vette szeptemberben a fejébe, hogy ő is jelentkezik a Fókusz gyermekszínjátszó társulatba. Látni kellett volna azt a zsivajt, pörgést, ficánkolást, amikor az osztálynyi gyerekcsapat – 5 évestől 12 évesig...micsoda életkorok, figyeli valaki? – elfoglalták a szerdahelyi  színházterem nagyszínpadát. Az ötödik percben felhúztam a horgonyt, mert nem bírtam tovább. Az ilyen típusú gyerkőcökben, akik maguktól és dalolva jelentkeznek egy színjátszókörbe, tudni kell, hogy bőven van vér a pucájukban, kreatívak, lazák, bő lére vannak engedve, igazi torpedórombolók – de ebből egy színpadon sok-sok...attól megáll az emberben az ütő. Hogy fog ez a Gabi néni ezekből csapatot verbuválni? Kérdeztem az asszonyt, s még hetekig vártuk a telefoncsörgést, hogy Gabi néni csüggedten beleszól a kagylóba:
Ennyi volt...Nem bírom tovább...

De az a telefon nem csengett. Gabi néni inkább rávette a lányomat, hogy minden szombaton 9-től délig  bejárjon a próbákra, és kökeményen dolgozzon - többedmagával.

De hogyan, Banyek, hogyan?

Januárban benéztem a próbára - ide-oda rohangáltak a gyerekek a színpadon, lehetetlen, érthetetlen hülyeségeket beszéltek ismeretlen „kult-szekta“ nyelven a beavatottak szent őrületének elragadtatott hevületében, s már láttam, hogy itten én egy kivülálló vagyok, s inkább kisompolyogtam a teremből.

Mit is próbáltok itten, kérdeztem, a  Kisködmönt próbáljuk, világosítottak fel a gyerekek, aha, aha, értem, de nem értettem, s csak bólogattam, s felrémlett valami a meséből. Hogy lesz ebből a káoszból színház? Sehogy. Biztos csak műkedvelősködnek, mégis, legyen valami, és különben is, szombatonként legalább nyugalom van, majd lesz valahogy, akkor meg nem mindegy?

Lett is valami, s néhány héttel ezelőtt meghívót kaptak Gabi nénitől az "őrült" gyerekek szülei, vagyis én is,  hogy nézzük meg a nagy KULT-hadjárat előtt a Fókusz gyermekszínpad házi jellegű bemutatóját...

The Fókusz gyermekszínpad presents: Kisködmön

És akkor...bőröm felszíne negatív tükörradírrá változott...
Amit láttam, felfoghatatlannak tűnt, azt hittem, káprázik a szemem...Egy pontos, kimunkált, összeszedett gyerekcsapatot láttam elótűnni a semmiből, akik vidáman, élettel telve „okádták“ ki magukból mindazt, amit az elmúlt hónapok hosszú munkája során a próbákon elsajátítottak. De ne gondoljunk itt valami majomszerű, felnőtteket  utánozó gyerekbandára, amivel tele a padlás,  telve unalmas klissékkel, bicskanyitogató jelenetekkel... Egy végtelenül profi, pontos ( már megint...mint a svájci óra, ugyi...) bemutatót láttunk, s álmélkodva, szájtátva, büszkén néztem a többi szülővel a gyerekeinket a színpadon, ahogy mesélik, játszák a sztoryt.

A sztory adva van, ugye Jarábik Gabriella eszement mesényi magasságokig jutott, és le is jött onnan, a „marhanagyranőtt“ égig érő mesefáról, hogy elmondja a gyerekeknek mit látott, mit nem, hogy elválassza a helyest és a helytelent,  – na, ugye...adva van a legény, aki meg akarna nősülni, s bejön a képbe az egyszeri család lánya, aki épp olyan bolond, mint az apja és az anyja, a lány, aki a... akiről még fogunk még hallani, biztosan, úgy pár év múlva, s jól fog mutatni majd az ő adatlapjában is, hogy a Fókuszban kezdett, s egyáltalán – nem ártana jól szemügyre venni ezen okból kifolyólag az egész gyanús társaságot...

Egy bolond családdal mit lehetne kezdeni, s ezért a legény jobbra el..., aki kijelenti, hogy addig nem is jön vissza, fogadja, míg nem talál legalább 3 bolondabbat, mint az asszonynak való családja. Hogy mi volt az a bizonyos szög, amin kiakadt? Nem mondom meg – ez a mese titka.

Naná. Elhúz – és talál...3 mégbolondabbat!
Egyet, aki  szitával meri a vizet, másikat, aki a házba szakajtóval viszi a fényt, és még egy harmadikat is, aki bottal veri a szerencsétlen birkáját, hogy az kiugorjon a bőréből, s így a bundájához jusson...

Megtalálta. Ásó-kapa-nagyharang?

Ismeri mindenki a mesét, nem vagyunk hülyék, legalábbis...aki magyar iskolában szocializálódott, annak illene képben lennie, de ez most mellékszál, na.

Ami rögtön feltűnt nekem – az a kiváló dramaturgiai fogások sorozata, az a példás színészmozgatás, színpadi jelenetek pörgése, pontos, célszerű elképzelés – és persze a végtelen ötletek lavinája, ami gyér 25 percben az ember nyakába ömlik. Zuhog, tocsog, mindent csinálva ott van. Már régen láttam ennyire eltalált darabot, s annak ellenére, hogy dilettáns vagyok, rögtön leesett, hogy valami komolyat, különlegeset, valamilyen mérföldkövet láttunk a fejünkből kifelé kukucskálva. Minden a helyén volt. Főszereplők és szereplők egyszerre, mert valahogy mindenkit láttam egyszerre,  a színtársulat művészeit, komoly megfontolt, amúgy otthon csontig dilinyós félőrült gyerekeket, akik abban a pillanatban átlényegülve elhitték a pillanat varázsát, hogy ők éppen egy fal, ház, folyó, birkák, káposztás izék...

Hogy túlzok?

Nem túlzok. Mert ezek a gyerekek, akik fél évvel ezelőtt még azt sem tudták, hogy milyen egy színpad hátulja, ezek a gyerekek kimentek a Mosonmagyaróvári színházakármire.....és kapásból a 18 válogatott csapat közül elhozták a 4-ik díjat. Ja, és majdnem elfelejtettem...ez hivatalos -  rendezői díjat kapott Jarábik Gabriella, a dunaszerdahelyi Fókusz gyermek- és diákszínpad két előadásának rendezéséért. Pont.

A Fókusz hadjárata úgy folytatódott, hogy meneteltek tovább, s következett az országos beválogató...

Ezt persze úgy kell elképzelni, hogy a gyerekeknek szerintem fogalmuk sincs, hogy mit művelnek...Meg kell néznie őket mindenkinek, mert ezek csinálják, sugározzák a színházat, csont nélkül, ahol enyhén szólva is sokkolták a zsüri tagjait...akik csupa szépet mondtak róluk...

És szavam ne felejtsem – a Fókuszt az a megtiszteltetés érte, hogy meghívták a csapatot a debreceni  Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválra, ami talán az alfája és Omegája, ( érted, OMEGÁJA ) egy értékteremtő kiindulópont a gyermekszínjátszó társulatok között…

Ide eljutni nem akármi. A legek vannak itt, csupa nagyágyú, ez igen, ez már nem piskóta, itt az aranysávosok és ezüstsávosok úgy röpködnek, mint az eperjesi kis-Duna felett a szürke-gémek…

Kanci-kancóv…Ezt a darabot meg kell nézni!
Igen, de hol? Ja, persze…

Tündérkert fesztivál...Mond valamit?

A Tündérkert fesztivál általában a nívójáról híres…hát nem kiszúrták a Fókuszt?

Aki pedig tényleg látni szeretné a Fókuszt – most már tudjuk – az ARANYSÁVOS SZTÁR CSAPATOT -  az már most karikázza be a dátumot:

2013. június 21-én, pénteken 17.00 órakor a Sárga kastély udvarán  a Tündérkert fesztiválon OTT LESZNEK!

Apropó, Jarábik Gabriella...

Kapott már ez a „nőcske” valamilyen kitüntetést?

Milyen kitüntetést??

Milyen az - egy kisvárosi hősnő – kitüntetés nélkül?

Hát ember az ilyen?

EMBER.

;