A madárijesztő szíve

Hideg idő volt. Ha nem lett volna vastag kabát rajta, meg is fagy a Madárijesztő. Ráadásul reggel óta csak esett, esett a hó. A végtelen hómezőn nem állt más a Madárijesztőn kívül. Már megszokta a magányt. Nyáron se volt senki mellette, amikor még a búzakalászokra vigyázott. Mindig egyedül volt. A mezei pockok, tücskök, lepkék, madarak volta a barátai, de télen őket se lehetett látni.