Romokat építek

"Szolnoki Csanya Zsolt festményeiben és lírájában a szenzualista irányultság, a kifinomult és intenzív, ugyanakkor énvesztett érzékelés a közös. Mindannyiunk eredendő természete szerint adott képességünk e befogadásra képes állapot. Ez a fajta érző csend, amely hallhatóvá teszi számunkra is, amit a költő érzékel. Ezek, a zömében „automatikus sorokba” rejtett enigmák. „kizúg / óriási nagy/ támadás lett a tenger/” vagy: „lendül a szél/ egy letűnt nyelv szavait írja.” Távol-Keletnek van köze ehhez a fajta érzékenységhez, ami a megszűnt ego állapota. A kitartó, éber figyelem (zansin) feltételezi azt a tudatállapotot, amelybe például egy haiku költőnek kell kerülnie a verspillanatban: „virrasztasz, figyelsz, hány és hány árnyas, halk suttogás lombosul mélyeden” írja Csanya.
A versek légies hangját („mintha fényt húzna át a tű fokán”) a festmények expresszív erőteljes karaktere ellenpontozza. A súlyos pasztózus festékrétegekben felvitt bordók, szürkével kevert okkeres sárgák számtalan érzet-ablakra, mint folyton változó, megnyíló-bezáródó terekbe engednek számunkra betekintést.
A körkörösen és fraktálszerűen ismétlődő színek-vonalak által meghatározott „ablak ablakának ablakából” nyíló terek a végtelenség érzetét keltik.
Őserő, érzékenység, s a már fent említett expresszivitás egymással látszólag összeférhetetlennek tűnő minőségei adják a képek egyediségét, „csanyaságát”, amelyet a komponálás intim precizitása tesz lehetővé.
Ez a végtelenség összetettségét kifejező szerkesztés az időn átható érzékelést és az énen túli (kollektívummal való) azonosulás feltételezi, amely nem egyéniséget fejez ki, hanem közösséget másokkal „egyben vagyok és szét / együtt istennel, istentelennel”.
Szolnoki Csanya Zsolt Romokat építek című kötetében arra irányítja a figyelmet, ami túldimenzionált jelenünkben hiány: Hogyan kell közvetlenül, tisztán érezni…" Molnár Eszter (művészettörténész, irodalmár)

földmélyi lényt

figyel az isten.

zene a testszélre komponált
fény, ima a fekete erő;
tolni a mélység hordalékait:

lárvák, tört ágak, csontok
forognak le a korpusz
erővonalán.

figyel az isten.

a test halad.
szemközt a holtak
akaratai.