Vakmerő remények

A rendszerváltási kísérlet évei egy feleség szemével

"A könyv főhőse, Kálti Márk az '56-os Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának legfiatalabb tagja, aki a börtön és a Bakonyban töltött segédmunkásság időszaka után a "tűrt" kategóriában, a kulturális élet és az újságírás perifériáján tengődött, és csak a jövőnek készített "megmentett hangszalagokat."
Ő, a XX. századi "krónikás", akinek modellje a férjem, Tóbiás Áron, sok más felelős értelmiségivel együtt - akik valódi nevükön szerepelnek a könyvben, akárcsak a politikusok, írók és mások - jelentős szerepet játszott a rendszerváltozás előkészítésében.
1989-től térhetett csak vissza a közéletbe, az első nyilvánosságba, s mégis, ez a főhős csak egyszer jelenik meg személyesen e rendhagyó regényben. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a könyvből.
Egy pszichiáter, a Doki és Imola, Márk felesége baráti beszélgetései és hiteles kordokumetumokat tartalmazó magnózásai a Doki ügyeletes estéin egy klinika orvosi szobájában politikáról, múltról, jelenről, titkokról, vakmerő reményekről és fájdalmas csalódásokról, magánéletről, hitről, gyermekeikről a 90-es évek közepén véget ér. Ám a vektorok meghúzhatók, nemcsak a rendszerváltás legreménytelibb évének számító 1989-es esztendő 20 évfordulójáig, 2009-ig, hanem tovább is, akár napjainkig.
Ez a feladat azonban már az olvasóra vár." (Mikó Eszter)