Kele, a léleklátó

Látnok? Sarlatán? Átlag feletti beleérző képességgel rendelkező botcsinálta lélekbúvár?
Kele János élettörténetét olvasván bőséggel nyílnak kérdőjelek. Vitathatatlan tény azonban, hogy a XX. század huszas-ötvenes éveiben a pécsi születésű nyomdász világlapok címoldalain szerepelt különös, leginkább a telepátia címszó alá illő jóslásaival.
Lipcsében "léleklátó" irodát tartott fenn, majd a budapesti rendőrség foglalkoztatta rejtélyes bűnügyek kiderítésére, míg a negyvenes-ötvenes években német és amerikai egyetemek végeztek vele meglepő eredményre vezető kísérleteket.
Olyan elismert írók, újságírók szenteltek figyelmet tevékenységének, mint Szabó Pál, Török Sándor, Wass Albert, Ráthonyi János, sőt, Nyírő József róla mintázta a "Zöld csillag" című regény főhősének, Telének figuráját.
Kele János regényes életrajzát - a családtól kapott dokumentumok alapján - 1985-ben jelentette meg a szerző, az akkor még ritkaságnak számító magánkiadásban. Nem csupán írott forrásokra hagyatkozott: sikerült olyan szemtanúkat is felkutatnia, akik "páciensként" kerültek kapcsolatba a léleklátóval, s akik többnyire igazolták a korabeli lapok és irodalmi művek Kelével kapcsolatos állításait. A könyv lektora, illetve utószavának írója a pszichológia két olyan jeles művelője volt, mint Kardos Lajos és Király József.
Az első kézirat - nyomdai okokból - nem jelenhetett meg teljes egészében. Az elmúlt negyedszázad alatt a szerzőnek sikerült új és rendkívül érdekes személyes visszaemlékezések birtokába jutnia, így a most kézben tartott második kiadás azok számára is tud elgondolkodtató, mi több: felkavaró részletekkel szolgálni, akik olvasták az 1985-ben megjelent életrajzot.
Ki volt hát Kele János?
Legjobb, ha maga az olvasó dönti el.