Jelenlegi hely

Unpublished

Ördöngösök

Hamvas Béla

Kötésmód:

Kötve

Oldalszám:

384

Kiadás dátuma:

2020

Olvasási idő:

9-10 óra

A hamvasi életműben az 1928 és 1930 közötti időszak bizonyos értelemben egyfajta cezúrát jelent. Ebben a két évben Hamvas Béla semmit sem publikál, hanem néhány olyan, nagyobb lélegzetű mű megírásának szenteli magát, mint az...Bővebben >>

Kivonva a forgalomból

Bővebben...Adatok A szerzőről

Bővebben...

A hamvasi életműben az 1928 és 1930 közötti időszak bizonyos értelemben egyfajta cezúrát jelent.
Ebben a két évben Hamvas Béla semmit sem publikál, hanem néhány olyan, nagyobb lélegzetű mű megírásának szenteli magát, mint az Ördöngösök című regénye is.

A művet saját visszaemlékezése és a regény gépiratának keltezése alapján 1928-29 fordulóján mintegy másfél hónap leforgása alatt írta:
„Soha annyit nem nevettem, mint az alatt a hat hét alatt, amíg ez a mű elkészült” – írja egy helyen regényéről szólva.
Feldühödve „szennyen, alacsonyságon, becstelenségen” ekkor fogalmazza meg először a nevetés „divinális attitűdjével” azokat a meglátásait, amelyeket a „megzavart, rongált létezés” sajátosságaiként azonosít.

Valójában ez a nevetés itt ennek a „rongáltságnak” az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről – mint Hamvas maga mondja – „minden időben fel lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.”

Adatok

Kötésmód:

Kötve

Oldalszám:

384

Kiadás dátuma:

2020

Méret:

13 x 21

Könyv műfaj:

HAMVAS BÉLA - Életmű

A szerzőről

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros.

A felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkész, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként született. Pozsonyban nevelkedik, ahová mégszületésének évében költözik át a család. Édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi. Érettségi után rövid nyugat-európai körutazást tett édesapjával, aztán 1915-ben önkéntes katonának jelentkezett. Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919–20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál. Hamvas Béla 1927-ben a Fővárosi Közlöny szerkesztőségének munkatársa volt, majd 1928 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált.1928–29-ben született Ördöngösök című regénye. 1929–31 között készült a Nehéz nem szatírát írni című elbeszélésgyűjteménye. 1928-tól 1939-ig rendszeresen Dalmáciában, a tengerparton nyaralt– mindezen élményei átszüremlenek gondolkodásába, és megjelennek első jelentős szellemi ars poeticájában, a Magyar Hyperion leveleiben, továbbá A babérligetkönyv kötetcímmel összegyűjtött esszéiben. 1935-ben Kerényi Károly és Hamvas Béla alapították a Sziget-kört, a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget. 1936–45 között Hamvas Béla az Esztétikai Társaság, 1940–1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja.

1937-ben kötött házasságot Kemény Katalin (1909–2004) írónő, művészettörténésszel, akivel a párkapcsolaton túl alkotói közösséget is megvalósított.

1940-1944: háromszor kap behívó parancsot. A háború alatt is fordít - Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet1943-ban jelenik meg. 1943 - 1944-ben megírja a Scientia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.A Hamvas házaspár megéli Budapest megszállását. A lakást bombatalálat éri (1945), könyvtára, kéziratai megsemmisülnek. 1948-ban Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatatlanok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rendű munkákat vállalhatja. Minden publikációs és szerkesztői jogától megfosztják. 1951–64 között segédmukás ill. raktáros volt. 1959-1966 között megírja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét. Holott munkái többnyire csak illegálisan, kézirat formájában terjeszthetők, továbbra is ír, és írásai egyre népszerűbbé válnak. 1968. november 7-én, Budapesten halt meg agyvérzésben.

Munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség díjjal ismerték el.